Tolnai Lajost tiszteljük, de ha mégis elővesszük regényeit, és olvasni kezdjük, azt kell megállapítani, hogy jelentékenyebb irodalmi személyiség, mint amilyen jó író. Regényeiben a Bach-korszakot idézi fel (Az urak, A báróné ténsasszony), de úgy, hogy mindenki érezhette: a kiegyezés ellen, negyvennyolc érdekében íródtak ezek a művek. Nem igazán jó regények, elnagyoltak, több bennük az indulatos retorika, mint az igazi emberábrázolás, alakjai felismerhető kulcsfigurák. Ami azonban igazi irodalmi érték bennük, az a szatirikus erő, a kétségbeesett nevetés. Mintha Szabó Dezső szatíráinak előképei volnának. (Hegedüs Géza)
Katt rá a felnagyításhoz
